A pekándió jó – dióhelyettesítő választás

Ha csődöt mondtál a diótermesztéssel, próbálkozz pekándióval.

Hogy miért kísérletezz pekándióval? Mert zamata különleges, tápértéke magas, és, ami a legfontosabb, a dióval ellentétben nem támadja meg a dióburok fúrólégy, amelynek lárvái a kinyírhatják a diótermés termés 90-95 %-át. Ráadásul a házi kertekben ben álló idős, nagyméretű diófák esetében nehéz ellenük a védekezés. Az északi pekándió fajták fagytűrőbbek a diónál. Míg a dióban kárt tehetnek a tavaszi fagyok, addig a május közepétől virágzó pekándiót ez nem érinti. Kártevőknek, betegségeknek ellenáll.

Pekándió terméses ága.

A pekándió fák bemutatása

A hickory fák: A pekándió fák (Carya illinoinensis) a diófélék családjába (Juglandaceae), a Carya nemzetséghez tartoznak. A Carya nemzetségbe sorolt fák sorolt  az úgynevezett “hickory” (ejtsd. hikori) fák. Az Amerikában használt “hickory” fák elnevezés a feltételezések szerint az algonkin indián népcsoport nyelvéből, a “pocohiquara” szóból ered, amely egyfajta dióra utalt. A korai európai telepesek Észak-Amerikában átvették a kifejezést, és a Carya nemzetségbe tartozó különféle fafajok megnevezésére használták. A “hickory” fák erős és tartós fájukról, valamint ehető diójukról ismertek, amelyek fontos táplálékforrást jelentettek az már őslakosok és a korai telepesek számára is.  A fák termete impozáns, lombozatuk mutatós, sok vadon élő állat búvóhelyéül szolgál, termésüket sok állatfaj fogyasztja, kemény fájuk sokféleképpen hasznosítják.

A pekándió termesztésének rövid története: Észak-Amerikából származik, elsősorban az Egyesült Államok déli és középső részén, valamint Észak-Mexikóban honos. Az indián törzsek, különösen a Mississippi-völgyben és az Öböl térségében élők, évszázadokon át fogyasztottak és termesztettek pekándiót. Amikor az európai telepesek megérkeztek Észak-Amerikába, találkoztak a pekándiófával és annak termesztését is megismerték. Átvették a „pekándió” szót az algonkin nyelvből, ahol a szó azt jelenti, hogy „dió, amelyhez kő kell, hogy feltörjék”. A korai európai gyarmatosítók és telepesek elkezdték beépíteni étrendjükbe a pekándiót, és az indián törzsekkel kereskedtek vele. Manapság az Egyesült Államok a világ vezető pekándió termesztője, jelentős termesztő államok közé tartozik Georgia, Texas, Új-Mexikó és Oklahoma. A pekándió az Egyesült Államokon kívül is népszerűvé vált. Ma már olyan országokban is termesztik, mint Mexikó, Ausztrália és Dél-Afrika. A pekándió iránti kereslet nemzetközi szinten nő tápértékének és sokoldalú kulináris felhasználásának köszönhetően.

A pekándió fa bemutatása: A pekándió impozáns méreteire jellemző, hogy magassága elérheti a 30 métert, lombkoronájának átmérőke a 23 métert is. Különböző növekedési erélyű és méretű fajtái vannak forgalomban. Egyenes törzsükön az idők során pikkelyes kéreg alakulhat ki. A kéreg színe a szürkétől a barnáig terjedhet. Levelei szárnyasan összetettek, és általában 9-17 levélkéből állnak. Mindegyikük lándzsa alakú és a széleik mentén fogazott. A lombozat élénk zöld színű tavasszal és nyáron, ősszel pedig sárga és barna árnyalatúvá válik. A füzérben álló nőivarú virágok jelentéktelenek, nem feltűnők, a sárgászöld porzós barkák , 7-8 cm-esek, lecsüngők. A fák fajtától függően különböző életkorban fordulnak termőre, általában 4-8 év múlva.

A pekándió termése: A pekándió fa legfigyelemreméltóbb tulajdonsága ízletes és tápláló magja, a pekándió. A termés nagy, ovális alakú dió, sima, vékony héjjal, amelyet viszonylag könnyű feltörni. Bár a termése a dióéhoz hasonló, magjának zamata kicsit más, egyesek szerint ízletesebb is a diónál. A dióbélnek gazdag, vajas íze van, és az édes és sós ételek kedvelt kiegészítője.  Gyakran használják sütéshez, édességekben, pitékben és saláták öntetéhez adják. A dió olaja rendkívül ízletes, konyhai felhasználása sokrétű, a kozmetikaipar is széles körben használja.

A pekándió fa környezeti igényei és gondozása

A pekándió termesztése Magyarországon jelenleg inkább hobbi- vagy kísérleti jellegű, de a magas piaci érték és az egészséges diófélék iránti növekvő kereslet lehetőséget kínál kisebb gazdaságok számára is. Optimális ültetési ideje tavasz.

A pekándió ültetése remek alternatíva lehet a hagyományos dió helyett, hiszen nemcsak ellenállóbb bizonyos kártevőkkel szemben, hanem sokak szerint még finomabb is. Fontos azonban tudni, hogy a pekándió nem önporzó, ezért a megfelelő termés érdekében legalább két különböző fajtát kell telepíteni. További előnye, hogy jól alkalmazkodik a magyarországi klímához, és a tapasztalatok szerint a téli fagyokat is jól viseli. A gyors és egészséges növekedés érdekében azonban rendszeres öntözést és megfelelő tápanyag-utánpótlást igényel.

A pekándió fáról általánosságban elmondható, hogy kedvelik a mély, jó vízelvezetésű talajokat. Ideális számára a mély termőrétegű, semleges, jó vízgazdálkodású talaj. Napos fekvésben érzi jól magát. Vízigényes, természetes környezetben gyakran találhatók folyópartokon és ártereken.

A pekándió fák szélbeporzásúak, ha több fa közel van egymáshoz, az fokozhatja a beporzást sikerességét, így növelve a terméshozamot. Legalább kettő különböző fajtát telepíts egymás közelébe a sikeres beporzás érdekében. Miután a fák nagy térigényűek 8-12 x 8-12 m-es térállás javasolt számukra fajtától függően. Az ültetőgödör mérete egy köbméter legyen. A szabadgyökerű csemetéket március-áprilisban, valamint október-novemberben, míg a konténeres kiszerelésűeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is el lehet ültetni.

A hazaival azonos éghajlat alatt is termesztik Amerikában, tehát a hazai klíma nem okoz gondot, termesztése a dióéhoz hasonlatos. Különösen az első éveiben rendszeres öntözést kíván. Távolíts el minden elhalt vagy beteg ágat, és ritkítsd meg a zsúfolt területeket a légáramlás javítása érdekében. Később, a megfelelő termésméret elérése érdekében, alkalmazhatsz termésritkítást.

Itthon nincs kártevőjük, betegségük. Megelőző kezelésként érdemes gomba- és rovarölő szerekkel permetezni, valamint ne feledkezzünk meg a lombtrágyázásról sem. Olyan lombtrágyát válasszunk, amely cinket is tartalmaz, ugyanis jellemzően magas a cink igénye. A fa köré ültetett nitrogénmegkötő növények hozzájárulhatnak egészséges növekedéséhez. A száraz időjárás, aszály, öntözés nélkül csökkentheti a terméshozamot. A különböző fajták eltérő méretűek, érzékenységük, ellenállóképességük is különböző.

A pekándió fa több év múlva fordul termőre, oltványról 3-4 év, magról szaporítva 5-8 év de megfelelő odafigyeléssel és türelemmel gyönyörű és termékeny pekándió fád lehet.

pekándió ültetvény

Néhány pekándió fajta

Legalább 1000 fajtáját tartják számon. A megfelelő fajta kiválasztásához figyelembe kell venni a klimatikus viszonyokat, a rendelkezésre álló helyet, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a dió méretét és az ízét. Mi itt csak néhány fajtát említünk.

Hazai viszonyok között a hidegtűrő fajtákkal érték el  jó eredményeket értek el. Ezek a fajták későn virágzanak, és jól tűrik a téli mínuszokat.

Cape Fear: Diója közepes méretű, vékony héjjal és édes ízzel. Kései fajta, felálálló hajtásrendszerének köszönhetően könnyen szüretehető, varrasodással szemben ellenálló, talaj és klímaviszonyokhoz jól alkalmazkodik.

Cheyenne: Termése közepes méretű, vékony héjjal és édes ízzel. Formás megjelenésű, sötétzöld lombszínű, jó kiállású fa. Öntermékeny, hidegtűréséről és az északi éghajlathoz való alkalmazkodóképességéről ismert.

Choctaw: Nagy diót nevel, vékony héjjal és gazdag, édes ízzel. Öntermékeny fajta, Magas terméshozamáról és a különböző éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességéről ismert.

Colby: Betegségeknek ellenálló, hidegtűrő fajta.

Kanza: Stabilan terem,  hidegtűrő, ellenálló fajta. Közepes és nagy méretű, édes ízű diót terem.

Kiowa: Nagy, édes, vastag héjú diót terem. Kései fajta, a tavaszi fagyok kevésbé tesznek kárt benne. Magas terméshozamáról, valamint kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képességéről ismert.

Lakota: Hidegtűrő fajta, közepes méretű, jó ízű diót terem, hozama megbízható.

Major:  Kiváló dióminőségéről és hidegtűréséről ismert. Közepes és nagy méretű, vékony héjú dióféléket terem.

Western Schley: Közepes és nagy méretű, édes ízű diójáról ismert. Életerős, nagy hozamú, korai fajta, jól alkalmazkodik az eltérő éghajlati viszonyokhoz, talajban nem válogat.

További jó minőségű, ellenálló, hidegtűrő fajták: Peruque; Osage; Starking Hardy Giant; Martzahn; Northern James.

Pekándió a konyhában – egészséges és finom